Minden egy tragikus véletlennel kezdődött. Ugyanis belebotlottam abba a nagy port kavart interjúba, amit az ELLE magazin készített Dúró Dórával. Most nem mennék bele abba, hogy jogos volt-e, hogy leszedték az interjút, vagy sem, az külön poszt tárgya lehetne. A lényeg: ha már elém került, gondoltam el is olvasom. Hiba volt. Ugyanis az egyik mondat kiakasztott. Nem kicsit, nagyon. Nem mintha eddig bármi, ami a Jobbikhoz kötődik, a nyugalmam megőrzését szolgálta volna, de ez egy igazi gyöngyszem volt.

Tehát nézzük csak ezt a komisz mondatot. Az objektivitás jegyében a kérdéssel együtt, a szövegkörnyezetében idézem:

Az rendben van, hogy fektessünk nagyobb hangsúlyt a tájékoztatásra és megelőzésre, egyetértek. Na de honnan veszi Dúró Dóra, hogy ezt "sokan fogászati beavatkozásként kezelik"? Talán ismer erről statisztikákat? 
És ami a legborzalmasabb: HOGY LEHET EZT ÖSSZEMOSNI A CSALÁDON BELÜLI ERŐSZAKKAL?

Ez az egész durva, megtévesztő, hamis leegyszerűsítés. Többek közt átsiklik afölött, hogy az utólagos fogamzásgátlás motivációján túl nagyon sok más oka is lehet az abortusznak. Bűn-e, ha valaki az abortusz mellett dönt, miután megerőszakolták? Vagy ha kiderül, hogy súlyosan beteg gyermeket szülne? Vagy a terhességgel a saját életét kockáztatná? Esetleg, ha hiába védekezett szex közben, mégis megfogant a baba, de nincs abban a helyzetben, hogy felnevelje? Ezek mind súlyos dilemmák, amik óriási traumát jelentenek egy nő életében. Nincsenek rá fekete-fehér válaszok. Aki az abortusz mellett dönt, annak felelősségét és fájdalmát egy életen át magával fogja vinni. Az el nem múló bűntudatot pedig tovább növeli, ha a politika ezt lelkiismereti kérdésként kezdi kezelni. 

És ha már az abortusz-témánál tartunk, hadd tegyek egy kis kitérőt. Itt lenne az ideje, hogy a politika ne akarja megmondani, hogy a nők mit tegyenek a testükkel. Nincs hozzá joga. A nők nem tenyészkancák, nem azért  kéne szülniük, hogy a magyarság 20 milliósra duzzadjon. Én legalábbis úgy képzelem, hogy egy nő azért szül, mert úgy érzi, így kiteljesedik a családja, a női létezése. De van, aki nem érzi ennek szükségét, nem ez az útja, nem akar gyereket szülni egyáltalán. És ez is jól van így, el kell fogadni. Mert ez az ő magánügye. Semmi közünk hozzá. Dúró Dórának sincs. Épp elég felháborító az is, hogy az Orbán-kormány nem engedélyezi az abortusztabletta használatát mondvacsinált okokra hivatkozva, holott a szakmai állásfoglalás biztonságosnak tartja. Így emiatt most, aki Magyarországon kénytelen abortuszt csináltatni, az nagyobb kockázatot vállal, mintha ezt tőlünk pár száz kilométerrel nyugatabbra tenné, például Bécsben. Már csak azért is ostobaság a politikai rettegés a tablettától, mert a WHO szerint ott sem növekedett az abortuszok száma, ahol bevezették. Egy korábbi, korrekt összefoglaló a témáról itt olvasható.

Ami a családon belüli erőszakot illeti: tragikus, hogy már megint olyan kontextusban beszél róla egy politikus, ahol azt éreztetik velünk, szégyelljék magukat a nők, ők a hibásak, sőt mi több, ők a leggyakoribb elkövetők is. Ezzel ismét nem a valós problémáról beszélünk, hanem ízléstelen párhuzamot vonunk közte és egy másik nehéz élethelyzet között. Az abortusznál egy nő dönt a saját testéről és lelkéről egy kényszerhelyzetben, a családon belüli erőszaknál valaki más teszi ezt meg helyette. Utóbbinál az elkövető motivációja az, hogy az erőszak által uralkodhasson az áldozaton. Ezzel nem állítom, hogy a nők nem lehetnek a családon belüli erőszak elkövetői, de azt igen, hogy az abortusz teljesen más kérdés és hatalmas felelőtlenség összemosni a kettőt.

Ítélkezni könnyű. Megérteni, elfogadni, nem az.
Én mindenesetre szívből kívánom Dúró Dórának, hogy sose kerüljön ilyenekhez hasonló fájdalmas élethelyzetbe.