Csak szubjektíven!

 A kormánypropaganda terjesztésében a szerb-magyar határzárral kapcsolatban is verhetetlennek bizonyult a "közszolgálatinak" becézett lakájmédia. Érdemes áttekintenünk az MTI-ben megjelent beszámolók alapján, hogy a Szijjártó Péter csodás bejelentése óta eltelt rövid időszakban milyen szépen megágyaztak a kormány igazának a köztévén.

Szóval az úgy van, hogy nagyon örülünk annak, ha jössz vért adni. De csak akkor, ha nem vagy ratyi. Mert akkor biztos AIDS-es is vagy. És egyébként is, inkább maradj otthon. Legyen elég, hogy évente egyszer buziskodhatsz az Andrássy-n...

A mai nap újabb bizonyítékkal szolgált, hogy sajnos sok kedves honfitársunk gondolkodhat a fentebbi módon a meleg férfiakról. És akkor már miért maradna ki a buliból az egészségügy? Ugyanis az Országos Vérellátó Szolgálat véradók részére szóló tájékoztatója arra kér, hogy ha férfiként férfiakkal folytatsz nemi kapcsolatot, akkor ne adj inkább vért. Külön finomság, hogy ez a protokoll azzal az alapelvvel kezdődik, hogy "csak egészséges ember adhat vért betegeknek". Így akár arra a következtetésre is juthatunk, hogy a meleg férfiak betegek, mert...mert... hát mert ők meleg férfiak, pfúj.

De maradjunk csak a véradásnál. Jöjjön egy kis matek. A 2011-es népszámlálási adatok szerint ma Magyarországon hozzávetőlegesen 9 938 000 fő él. Ebből 4 718 479 férfi. Vért az adhat, aki 18 és 60 év közötti. Ez 2 823 613 férfit jelent. Hogy belőlük hány férfi homoszexuális, arra vonatkozóan nincsenek reprezentatív adatok, csak becslések. Általában azt szokták mondani, hogy 10-ből vagy 20-ból 1 ember homoszexuális (és most ne foglalkozzunk a melegség definíciójával sem, tekintsük őket nem 100%-ig heterónak). Tehát tegyük fel, hogy a 2 823 613 férfinak mondjuk csak az egyhuszada szexelt már más férfiakkal. Ez 141 180 férfi.  Magyarországon 1985 óta 1953 AIDS-es férfit regisztráltak 2013 harmadik negyedévéig. Tehát maradt hozzávetőlegesen 139 227 férfi, akik alkalmasak véradásra (feltéve, hogy nincsen egyéb kizáró betegségük, de mivel jóval alábecsültük a homoszexuálisok számát alapból, ezért tekintsük őket mind egészségesnek). Egyetlen egy véradással  három ember élete menthető meg. Egy férfi pedig évente maximálisan öt alkalommal adhat vért.

Ez tehát azt jelenti, hogy...

  - Több mint 139 ezer férfit fosztanak meg attól a jogtól, hogy segíthessenek másokon. Ezek a férfiak 417 ezer emberen segíthetnének. Ha évente ötször mennének vért adni, akkor pedig több mint 2 millió 85 ezernek.

 - Mindeközben csökkent a véradók száma tavaly Magyarországon. Ráadásul azzal is számolni kell, hogy az  elkövetkezendő 5-10 évben ez a csökkenő tendencia jelentős mértékben folytatódni fog a társadalom elöregedése  miatt.

Igen, persze, ez csak elméleti játék a számokkal, nem minden homoszexuális/biszexuális férfi akar vért adni. A valódi kérdés az, hogy ha valaki jót akar tenni a társadalommal (ráadásul egy ilyen fontos, életmentő kérdésben), akkor kirekeszthetjük-e pusztán azért, mert mással osztja meg az ágyát. Főleg azért is baromság, mert bárki is ad vért, MINDENKÉPPEN elvégzik rajta a szükséges szűrőteszteket.

Ami a tanulság...

- A diszkrimináció rosszindulatú ostobaság, jelen esetben jó nagy öngól is. Sőt, akár halálos   következményekkel is járhat, ha egyszer nem lesz elég véradó.

- Ha már felmerült a téma, ne csak beszéljünk róla, ha nem menjünk is vért adni. Persze megérteném, ha ezek után a meleg férfiaknak elmenne tőle a kedve...

...tartja az ősi dakota közmondás, és lám, milyen igaz. A tegnapi nappal mind a kormány, mind pedig az ellenzéki frakciók végérvényesen bebizonyították, hogy méltatlanok az ország szolgálatára. Mindenki, aki hozzájárult ahhoz, hogy Sneider "Roy" Tamás a parlament alelnöke lehessen, mélységesen szégyellheti magát. Miféle ország az, ahol egy exszkinhed, roma verésért jogerősen elítélt, a szüleit igencsak gyanús körülmények között gondnokság alá helyeztetni vágyó ember tölthet be egy olyan pozíciót, mint amilyen egy parlamenti alelnöké?  Külön finomság az a 2010-es hangfelvétel, amely bizonyítja, hogy Sneider szerint a maffiózókkal is jóban kell lenni. 

És most nézzük meg pártonként, hogy kinek mi a bűne ebben a szégyenletes történetben.

A Jobbikra nem érdemes túl sok szót fecsérelni, hozta a szokásos politikai színvonalnélküliséget. Provokált, bejött neki, örülhetnek. 

Aztán ott vannak az ellenzéki frakciók, a csodás MSZP és a csodás LMP, akik azért, hogy egyetlen egy ellenzéki (pontosabban se nem Fideszes, se nem Jobbikos) alelnököt delegálhassanak (mondván majd ő menti meg a parlamentet a rasszista beszólásoktól), képesek voltak hozzájárulni Sneider megválasztásához. Igen, a Fidesz valóban megzsarolta őket, de erre nem az a válasz, hogy akkor hagyjuk elzselésedni a gerincünket. Őszintén szólva nem oszt, nem szoroz, hogy mindegyik alelnök fideszes-e, a parlamenti politizálás ideje sajnos lejárt a kétharmados bábszínházban. Aztán persze lehet mondani, hogy az MSZP meg az LMP konkrétan nem jelölte Sneidert, de a tényen a Schiffer-féle jogi csűrcsavarok nem változtatnak. Engem, mint demokráciát tisztelő állampolgárt csak és kizárólag az érdekel, hogy enélkül a két szerencsétlen párt nélkül Sneidert nem választhatták volna meg. Schiferről még annyit, hogy hiába magyarázkodik Olgánál, a tényen nem változtat: a szavazáson mind az öt képviselőjük csak tartózkodott, ahelyett, hogy ha már lehetővé tették, hogy idáig eljusson Sneider, legalább becsületből nemmel szavaztak volna.

Nehéz megmondani, hogy ebben a történetben ki a legundorítóbb, de talán a Fidesz viszi a pálmát. Mikor először hallottam Sneider jelölését, még próbáltam egy legyintéssel elintézni: ááá, a megszavazása még a Fidesznek is vállalhatatlan lenne. De persze a pártkatonaság ismét felülírta a józan észt és a tiszta lelkiismeretet, a gombnyomkodó droidok megkezdték a szkinhed-mosdatást. Jelen ügy szempontjából pedig az sem változtat semmit, hogy akkor az MSZP-s Molnár Zsolt is szkinhed volt-e vagy sem. Bár nagyon érdekes véletlen egybeesés, hogy pont jó időben derült fény erre a Magyar Nemzet bátor újságíróinak segítségével. Azon pedig már inkább el se gondolkozzunk, hogy Molnár Zsolt múltja a nemzetbiztonsági átvilágításon eddig miért nem bukkant elő. Mert az kínos kérdéseket vetne fel, például olyasmit, hogy akkor lehetséges-e, hogy a titkosszolgálatot pártpolitikai célokra használták fel. Mindenesetre valaki megkérdezhetné Orbán Viktortól, hogy miután elintézte - sőt, maga is megszavazta- a volt szkinhed megválasztását, milyen jogon üzeni Brüsszelnek, hogy "tiszteletet a magyaroknak".

Mindig van lejjebb - tartja az ősi dakota közmondás, de én nagyon remélem, hogy ez már a legalja és innen csak felfelé vezethet az út.

Minden egy tragikus véletlennel kezdődött. Ugyanis belebotlottam abba a nagy port kavart interjúba, amit az ELLE magazin készített Dúró Dórával. Most nem mennék bele abba, hogy jogos volt-e, hogy leszedték az interjút, vagy sem, az külön poszt tárgya lehetne. A lényeg: ha már elém került, gondoltam el is olvasom. Hiba volt. Ugyanis az egyik mondat kiakasztott. Nem kicsit, nagyon. Nem mintha eddig bármi, ami a Jobbikhoz kötődik, a nyugalmam megőrzését szolgálta volna, de ez egy igazi gyöngyszem volt.

Tehát nézzük csak ezt a komisz mondatot. Az objektivitás jegyében a kérdéssel együtt, a szövegkörnyezetében idézem:

Az rendben van, hogy fektessünk nagyobb hangsúlyt a tájékoztatásra és megelőzésre, egyetértek. Na de honnan veszi Dúró Dóra, hogy ezt "sokan fogászati beavatkozásként kezelik"? Talán ismer erről statisztikákat? 
És ami a legborzalmasabb: HOGY LEHET EZT ÖSSZEMOSNI A CSALÁDON BELÜLI ERŐSZAKKAL?

Ez az egész durva, megtévesztő, hamis leegyszerűsítés. Többek közt átsiklik afölött, hogy az utólagos fogamzásgátlás motivációján túl nagyon sok más oka is lehet az abortusznak. Bűn-e, ha valaki az abortusz mellett dönt, miután megerőszakolták? Vagy ha kiderül, hogy súlyosan beteg gyermeket szülne? Vagy a terhességgel a saját életét kockáztatná? Esetleg, ha hiába védekezett szex közben, mégis megfogant a baba, de nincs abban a helyzetben, hogy felnevelje? Ezek mind súlyos dilemmák, amik óriási traumát jelentenek egy nő életében. Nincsenek rá fekete-fehér válaszok. Aki az abortusz mellett dönt, annak felelősségét és fájdalmát egy életen át magával fogja vinni. Az el nem múló bűntudatot pedig tovább növeli, ha a politika ezt lelkiismereti kérdésként kezdi kezelni. 

És ha már az abortusz-témánál tartunk, hadd tegyek egy kis kitérőt. Itt lenne az ideje, hogy a politika ne akarja megmondani, hogy a nők mit tegyenek a testükkel. Nincs hozzá joga. A nők nem tenyészkancák, nem azért  kéne szülniük, hogy a magyarság 20 milliósra duzzadjon. Én legalábbis úgy képzelem, hogy egy nő azért szül, mert úgy érzi, így kiteljesedik a családja, a női létezése. De van, aki nem érzi ennek szükségét, nem ez az útja, nem akar gyereket szülni egyáltalán. És ez is jól van így, el kell fogadni. Mert ez az ő magánügye. Semmi közünk hozzá. Dúró Dórának sincs. Épp elég felháborító az is, hogy az Orbán-kormány nem engedélyezi az abortusztabletta használatát mondvacsinált okokra hivatkozva, holott a szakmai állásfoglalás biztonságosnak tartja. Így emiatt most, aki Magyarországon kénytelen abortuszt csináltatni, az nagyobb kockázatot vállal, mintha ezt tőlünk pár száz kilométerrel nyugatabbra tenné, például Bécsben. Már csak azért is ostobaság a politikai rettegés a tablettától, mert a WHO szerint ott sem növekedett az abortuszok száma, ahol bevezették. Egy korábbi, korrekt összefoglaló a témáról itt olvasható.

Ami a családon belüli erőszakot illeti: tragikus, hogy már megint olyan kontextusban beszél róla egy politikus, ahol azt éreztetik velünk, szégyelljék magukat a nők, ők a hibásak, sőt mi több, ők a leggyakoribb elkövetők is. Ezzel ismét nem a valós problémáról beszélünk, hanem ízléstelen párhuzamot vonunk közte és egy másik nehéz élethelyzet között. Az abortusznál egy nő dönt a saját testéről és lelkéről egy kényszerhelyzetben, a családon belüli erőszaknál valaki más teszi ezt meg helyette. Utóbbinál az elkövető motivációja az, hogy az erőszak által uralkodhasson az áldozaton. Ezzel nem állítom, hogy a nők nem lehetnek a családon belüli erőszak elkövetői, de azt igen, hogy az abortusz teljesen más kérdés és hatalmas felelőtlenség összemosni a kettőt.

Ítélkezni könnyű. Megérteni, elfogadni, nem az.
Én mindenesetre szívből kívánom Dúró Dórának, hogy sose kerüljön ilyenekhez hasonló fájdalmas élethelyzetbe.

Maroknyi ember, kb. 60-70 fő gyülekezett ma este 7-kor a Vidékfejlesztési Minisztérium előtt. Célja a kishantosi mintagazdaság megmentése volt . A résztvevők közt a Greenpeace aktivistáit, sajtósokat, rendőröket no és persze a tüntetőket találhattuk. Néhány politikust is ki lehetett szúrni: én Szabó Rebekát, a Párbeszéd Magyarországért politikusát, Szél Bernadettet az LMP-től, és az MSZP-s Gőgös Zoltánt láttam, de emlegették, hogy az egyik Jobbikos politikus is ott volt. Először a tüntetést szervező Kettős Mérce blogtól szólaltak fel, majd a Greenpeace-től. Bevallom, engem leginkább az utolsóként sorra kerülő beszéd érdekelt. Az, amit a nap hőse, Ács Sándorné Éva mondott. Ő az, aki a Kishantos Vidékfejlesztési Központ vezetője és ma is úgy küzdött Kishantos ügyéért, ahogy évtizedek óta teszi. Fáradtnak, de hálásnak és meghatottnak tűnt, hogy megszervezték a mai tüntetést.

Azzal kezdi, hogy megszólítja a tüntetőket: "Ti fogjátok megmenteni Magyarországot (...), mert az fog történni 10 millió magyarral, mint velünk". Ezután elmeséli, hogy a ma történtek önbíráskodásnak tekinthetők, hiszen a birtokok ügyében még lesz 5 bírósági tárgyalás, így még nem lejátszott a kishantosi földek ügye. Jogukban állt a birtokon maradni. Bárhogy is alakuljon a tárgyalás kimenetele, 140 millió forint értékű növényi terményt pusztítottak ma el - mindezt a rendőrök szeme láttára, akik nem tettek ez ellen semmit. Ami történt, az szakmai barbárság. Ráadásul velük, az előző bérlőkkel még el sem számoltak a nyertesek.
Érdekességként elhangzik, hogy 2011-ben még Orbán Viktor veje is járt kishantosi tanulmányúton. Sőt, az is kiderül, - bár eddig nem akarták nyilvánosságra hozni-, de az egyik kishantosi kollégát hétfőn halálosan megfenyegették. Azt ígérték neki, ki fogják lőni vadászpuskával. Mégis mindennek ellenére Ács Sándorné úgy gondolja, Kishantos ügye nyerni fog. Ők békét, fenntarthatóságot akarnak és ezért meg is tesznek mindent a törvény adta kereteken belül. Elmondja: csak ez az egy országunk van és kulcskérdés lesz, hogy hagyjuk-e tovább futni a földtörvényt...

A beszédet követő vastaps után a tüntetés véget ért, de a küzdelem folytatódik. Hajrá, Kishantos!

Gyakran hallani: ebben az országban semmi sem működik. Hát végre volt, ami igenis működött. Ráadásul 21 évig. Úgy hívták: Kishantosi Ökológiai Mintagazdaság. 

Mi zajlott ott?

- vegyszerek, műtrágyák nélküli gazdálkodás; termesztettek őszi és tavaszi búzát, tönkölybúzát, napraforgót, kukoricát, borsót, bükkönyt, lent, lucernát és zöldségféléket

- oktatás a népfőiskolán, a gazdák továbbképzése, tanulmányutak Németországba és Dániába

Most mi zajlik ott?

- egy igencsak gyanús pályáztatás után az új bérlők birtokba veszik a földeket

- vagyis: egy őrző-védő cég lezárta az utakat, elkezdték kitárcsázni a vetést

Utóbbi a gyakorlatban azt jelenti, hogy ma elkezdték megsemmisíteni azt a bio termést, amit pár hónap múlva akár vígan le is arathattak volna, ezzel tönkre téve Kishantos utolsó ajándékát. Ergo: értelmetlen, több milliós károkozás zajlik, egy nemzetközi szinten is példaértékű mintagazdaság végső megalázása. Újabb szánalmas erődemonstráció. Sok mindenről lehetne még írni, de valahogy elmegy tőle az ember kedve. Egyébként is attól tartok, hogy az ügy miértjére mindössze egyetlen válasz létezik: „CSAK". Ismerős, ugye?

Aki szimpatizál Kishantossal (és nem tud személyesen kiállni érte), itt követheti a fejleményeket:
https://www.facebook.com/pages/Ments%C3%BCk-meg-Kishantost/168396633353510

UPDATE:
Ma este tüntetést tartottak 19.00-kor a Vidékfejlesztési Minisztérium előtt: 
https://www.facebook.com/events/265155803656379/

Az erről készült beszámolómat itt olvashatjátok: 
http://csakszubjektiven.blog.hu/2014/04/13/_ti_fogjatok_megmenteni_magyarorszagot_avagy_beszamolo_a_kishantos-tuntetesrol

I. Az előkészítés/ expozíció:

• Van egy vitatott emlékmű-tervezet, amely bírálói szerint Magyarországot a náci Németország áldozatának mutatná be - ezzel elhallgatva szerepét a magyar holokausztban
  
  

II. A bonyodalom/ konfliktus:

• Ezt az emlékművet két nappal a választás megnyerése után elkezdte megépíteni a kormány. Holott Orbán Viktor azt ígérte egy MAZSIHISZ-nek írt februári levelében, hogy a kérdés megvitatására Húsvét után kerül sor.
  
  

III. A cselekmény kibontakozása

• Az építés miatt tiltakoztak tegnap politikusok és civilek is. Volt tüntetés, kordonbontás.

IV. Tetőpont

• Kálmán Olga meghívta műsorába Schiffer Andrást - alapvetően egy teljesen más téma (a most vasárnapi választás) kapcsán: http://www.atv.hu/videok/video-20140408-schiff
• Ezzel elszabadult a komment-apokalipszis.

V. Megoldás

• Egyelőre nincs, a szereplők sorsa még nem rendeződött megnyugtatóan

És hogy milyen tanulságokat vonhat le a fenti tragikomédiából az egyszeri blogger?

1. Egy érzékeny történelmi korszakról szóló emlékművet addig nem lehet megépíteni, amíg nincs róla társadalmi konszenzus. 

2. Ha esetleg valaki mégis úgy gondolja, hogy megépíti, akkor az a minimum, hogy hazudni nem illik róla.

3. Tüntetni, kiállni azért, amiben hiszünk, jó dolog. Más nem fogja megtenni helyettünk.

4. Schiffer András érvelését - miszerint a baloldal túl sokat rugózik az ügyön, holott fontosabb dolgokkal is el lehetne foglalva, mint pl. munkahelyteremtés vagy a választási kudarc értékelése - tévesnek tartom. Lehet, hogy "csak" egy szoborról van szó, ám ennek a szobornak sokkal nagyobb a szimbolikus ereje. Ugyanis reprezentál egy olyan történelem-szemléletet, ami veszélyesen kezd emlékeztetni a mostanában előretörő radikális világképhez. Ezen túlmenően pedig a mai társadalmi megosztottság jelképe is lehet, ahogy ezt a kommentek özöne is jól leképezte. Az egyik oldal vidáman ballib-rettegőzött, míg a másik nácizott. Szokás szerint nem megérteni akartuk egymást, hanem ahhoz ragaszkodtunk, hogy igazunk legyen. Ez nem jó irány. Ráadásul azt sem értem, hogy Schiffer miért állította párba az emlékmű kérdését a munkahelyteremtéssel. Nem gondolom, hogy attól még, hogy foglalkozunk az egyikkel, a másikkal ne tudnánk. Mindkét kérdés nagyon fontos, csak másképp. Én elvárom egy politikustól, hogy mindkettőt a helyén kezelje. Ugyanakkor az korrekt volt (és bizony Kálmán Olga nem akarta meghallani), hogy S.A. többször is elhatárolódott az emlékmű-koncepciójától és attól a módtól, ahogy a Fidesz ezt intézte.

5. Kálmán Olgát alapvetően kedvelem, de most pont az egyik legnagyobb erénye vált a legnagyobb gyengeségévé: nem tudta mikor kell abbahagyni. K.O. ha vérszagot érez, nem ereszti az áldozatát. Ez egy újságírónál nagyon hasznos tulajdonság, de tegnap este sem ismerte fel, hogy vissza kellett volna venni a lendületből. Ráadásul nemcsak hogy ezen az egy kérdésen rugózott (pedig azért két nappal a választás után nyilván lett volna még mit kérdezni Schiffertől), hanem még fájóan elfogultnak is bizonyult. Mentségére legyen mondva, hogy úgy tűnt őszintén megdöbbentette Schiffer közönyös hozzáállása. De egy profinak titulált újságíró igenis legyen képes arra, hogy háttérbe szorítsa a személyes érzéseit és véleményét.

Hát röviden ennyi, a katarzis elmaradt. Talán majd lesz, ha nem legyőzni akarjuk a másikat minden áron, hanem inkább megérteni. Például úgy, hogy valódi, kölcsönösségen alapuló párbeszédet kezdeményezünk pártcélok nélkül. Ez nemcsak Kálmán Olgára és Schiffer Andrásra igaz, hanem az emlékmű építőire is. És persze ránk is. 

Igen, ez a poszt Neked szól. Neked, aki pont beleszarsz a választásokba. Neked, akinek esze ágában sincs elmenni szavazni. Ha politikára terelődik a szó, unott arccal, undorodva forgatod a szemeidet. Gyorsan felsorolsz pár mondvacsinált érvet, hogy miért is nem mész szavazni és miért is nem érdekel az egész. Majd igyekszel mielőbb másra terelni a szót. Nehogy véletlenül is beszélni kelljen a politikáról, mert Te azt nem szereted. Mert az tabu. Ciki. Na jó, lehet, hogy mégis elmész szavazni, de akkoris maximum egy tekintélyes méretű faszt fogsz rajzolni a szavazólapra. Mert az annyira vicces, az annyira független gondolkodású, meg hát ott vannak a kétfarkú kutyák is - úgyis mindig jópofa mémeket posztolnak, hahahaaa, LOL.

De valljuk be: igazából te sem tudod megfogalmazni pontosan, miért irtózol ettől az egésztől. Ezért hadd segítsek: azért, mert így könnyebb. A nemszavazással (de az érvénytelen szavazással is...) tökéletesen elkerülheted, hogy érett felnőtt ember módjára állást foglalj valamiről és vállald érte a felelősséget. A felelősség pedig ijesztő. Mert lehet, hogy utólag kiderül, hogy rosszul döntöttél. Lehet, hogy csalódni fogsz. Jobb otthon maradni és józanodni a szombat esti buli után, nem? Amúgyis a politika a nyuggereknek való - gondolod Te.

Ezért most vegyük sorra a három leggyakoribb bullshit-pozitív kifogásodat.

1. Minden szemét politikus egyforma, az a minimum, hogy szerinted rájuk kéne robbantani a Parlamentet. Amúgy is miattuk tart itt ez az ország.

Minden politikus egyforma? Tényleg, drágám? Akkor először is sorold fel név szerint az összeset. Na ugye, hogy 5-nél többet nem tudsz. Azzal, hogy előre leírsz mindenkit, megindoklod magad előtt, hogy miért vagy lusta tájékozódni az országod ügyeiről. De ez kamu. Te is tudod. Mert igen, Te is itt élsz, ez a TE országod is. Olyan lesz, amilyenné TE alakítod. Amilyenné MI EGYÜTT alakítjuk. És nemcsak a politikusok miatt tart itt ez az ország, hanem a magadfajta siránkozó rinyagépek miatt is. Akiknek ugyan semmi sem jó, de ők maguk véletlenül sem tennének keresztbe két szalmaszálat a változásért. Mert amíg nem zavarja semmi az önző kis világukat, addig őket aztán nem érdekli mi történik Magyarországgal.

2. Azt mondod, Te nem értesz a politikához. Inkább hagyod az egészet, így jobb, ha nem mész szavazni.

Na és vajon miért nem értesz hozzá? Csak nem azért, mert pont nulla erőfeszítést tettél ahhoz, hogy megismerj belőle bármit is? Hidd el, nem vagyunk a 10 millió politológus országa. Elég, ha átlátod, hogy a számodra fontos értékeket ki és hogyan képviseli (legalább nagyjából) hitelesen. Ennek pedig egyetlen módja van: olvass újságot. Nyisd meg a hírportálokat. Nézegesd a pártok honlapjait. Balost és jobbost egyaránt. Keresd az objektív információkat. Légy kritikus. A lényeg, hogy tájékozódj.

3. Pfff Téged aztán tökre nem érdekel a politika, dögunalmas. Amúgyis fiatal vagy még, minek foglalkoznál vele?

Nem érdekel? Pedig befolyásolja minden egyes hétköznapodat. Hogy mennyi adót fizetsz... Milyen könnyen találsz munkát... Vagy hogy mennyit kell fizetned a mozijegyedért. Ez azért csak érdekel. És igen, pont azért kell foglalkoznod vele, mert fiatal vagy! Ha gondos mérlegelés után is úgy érzed, hogy nem tetszik a rendszer, akkor változtasd meg! Ne azt várd, hogy majd mások megteszik helyetted. Vagyis várhatod, csak utána ne sírjon a csöpp kis szád, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy te elképzelted. Légy aktív! Alapíts civil mozgalmat, akár pártot! Állj ki azért, ami fontos Neked! Ha mi, fiatalok, nem váltjuk meg a világot, akkor ki fogja megtenni? Legalább próbáld meg! És nem, nem várható el, hogy minden egyes ember pártot alapítson, de az igen, hogy légy képben az országod dolgaival. Legalább 4 évente..

Hogy mi a tanulság? Semmi extra, gondolom már te is rájöttél. Igen, a mindenkori politikai elit is tehet arról, hogy kiábrándult és érdektelen vagy. Viszont ettől még nem bújhatsz ki a felelősség alól. Nem mutogathatsz mindig másra. Különben még a végén pont olyan lennél, mint az általad olyannyira megvetett politikusok. Mert bizony ha örökké passzív a hozzáállásod, akkor kár beléd a demokrácia. Ennyi. De van egy jó hírem is: még nem késő elkezdeni gondolkozni, tájékozódni, vasárnap pedig elvonszolni magadat az urnáig. Kezdetnek pont jó lesz.